Az Európai Unió újabb szankciós csomagot készít elő Oroszország ellen, hogy további nyomást gyakoroljon a Kremlre, hogy az elfogadja a 30 napos feltétel nélküli tűzszünetet Ukrajnában. Ezt a lépést a nyugati szövetségesek elengedhetetlennek tartják a komoly békét elősegítő tárgyalásokhoz.

Ursula von der Leyen már vázolta, mire kell, hogy irányuljon ez a csomag, amely a februárban kezdődött 18. a sorban: az orosz pénzügyi szektorra, a “szürke flottára”, valamint a “Nord Stream” gázvezetékekre, amelyek jelenleg nem üzemelnek.

Ezen kívül az Európai Bizottság elnöke javasolta a maximális ár csökkentésének felülvizsgálatát az orosz kőolaj esetében, hogy még inkább csökkentsék a globális eladásokból származó nyereséget – ami létfontosságú bevételi forrás az Ukrajnában dúló teljes körű invázió fenntartásához.

“Valódi tűzszünetre van szükségünk, arra, hogy Oroszország leüljön a tárgyalóasztalhoz, és hogy véget vessünk ennek a háborúnak. A nyomás működik, mivel a Kreml másképp nem ért semmit” – nyilatkozta von der Leyen a hét elején, miután találkozott az amerikai szenátorral, Lindsey Graham-nel.

De van egy bökkenő: az árkorlátozás, eltérően más orosz ellen bevezetett szankcióktól, mint a számos export és importtilalom, politikai és gyakorlati dimenziót hordoz, amely túlmutat Brüsszel intézményes keretein és átnyúlik az óceánon.

Pontosabban, Washingtonra.

Féltiltott osztalékok

Az orosz kőolaj ára december 2022 óta van korlátozva a “Hét ország csoportja” (G7) által, Joe Biden adminisztrációjának kezdeményezésére. Ezt a rendszert zseniálisan, innovatív mechanizmusként emlegették, amely arra hivatott, hogy mobilizálja a nyugati szövetségesek kollektív erejét, és aláássa Oroszország intenzív háborús gépezetét.

A terv keretében a G7 országai, Ausztráliával együtt, törvényeket fogadtak el, amelyek megtiltják a saját nemzeti cégeiknek, hogy szolgáltatásokat, például biztosítást, finanszírozást és lobogtatást nyújtsanak az orosz tankhajóknak, amelyek tengeri kőolajat adnak el előre meghatározott áron.

A titok a piaci hatalom volt: az elmúlt évtizedekben a nyugati cégek, különösen a brit cégek, domináltak a védelem és a károk megtérítése (P&I) biztosítási szektorban, amely átfogó védelmet nyújt a hajótulajdonosoknak, lehetővé téve számukra, hogy fedezzék a legnagyobb pénzügyi következményeket, amelyeket bármilyen véletlen kár okozhat az legénységnek, vagyonuknak vagy a környezetnek.

A kőolaj szállításával járó kockázatok miatt a P&I ma már normának számít a tengeri kereskedelemben, és kötelező feltétel, ha a hajónak idegen kikötőben kell kikötnie. A G7 a vezető cégeit felhasználva arra törekedett, hogy extraterritoriális hatást érjen el, amely nemcsak az ő joghatóságaik keretein belül korlátozza az orosz kőolajat, hanem világszerte is.

A feszültséget követően a maximált ár 60 dollár/hordó szinten állapodott meg – kompromisszumnak a kemény és óvatos országok között.

Azonban ez a stratégia csak egy bizonyos pontig működött.

Bár az orosz Ural kőolaj ára fokozatosan csökkent, folyamatosan 60 dollár felett maradt, gyakran meghaladva a 70 dollárt.

A felháborító kijátszást a “szürke flotta” magyarázta, amelyet Oroszország a nyílt tengeren üzemeltetett. Ezek a tankhajók olyan régiek és rosszul karbantartottak, hogy nem felelnek meg a P&I szabványainak, és alternatív, homályos biztosítási rendszerre támaszkodnak, amely elkerüli a G7 blokelemzését.

“Abban az időben, amikor a korlátozás életbe lépett, Moszkva hónapokat töltött a tankhajók “szürke flottájának” kiépítésével, új vásárlók, például India és Kína keresésével, és új fizetési rendszerek létrehozásával, így az olaját nem kell jelentősen alacsonyabb áron értékesíteni” – írta a London School of Economics professzora, Luis Caricano egy nemrégiben készült elemzésében.

“Ami ütésnek kellett volna lennie, az egy kezelhető problémává vált” – mondta Caricano.

Mivel Oroszország gazdaságában már kevés szektor maradt a szankciókra, Brüsszel a plafon felé fordult, mint egy eszköz a Kreml további nyomás alá helyezésére és a tűzszünet biztosítására Ukrajnában. Állítólag az Európai Bizottság a kőolaj árát 50-45 dollár/hordó tartományba kívánja felülvizsgálni, ami feltehetően Nagy-Britannia és Kanada támogatását élvezi.

Azonban az Egyesült Államok egyelőre tartózkodik a korlátozottabb ár jóváhagyásától, ami fokozza a tétet a jövőbeli G7 csúcstalálkozó döntő tárgyalásain a tervezett júniusi Alberta-i esemény előtt.

Most jön a bonyolult kérdés: képes-e az EU önállóan cselekedni és megtenni a lépéseket, amelyeket megengedhet magának?

Az szövetségesek közötti újabb szakadék kockázata

A legszigorúbb jogi értelemben az EU valóban önállóan is beállíthatja a minimális fertőtlenítő árakat. Végül is a G7 mint szervezet nem rendelkezik szabályozási hatáskörrel: minden szövetséges külön-külön hoz módosításokat a törvényeikben, hogy teljesítse a kollektív küldetést.

Ez esetben az EU új jogszabályt léptetett életbe, amely megtiltja az EU-s cégeknek – és nem, mondjuk, az amerikai vagy brit cégeknek – az orosz tankhajók kiszolgálását, amelyek kijátsszák a 60 dolláros hordónkénti határt. Hasonlóképpen, a blokk most módosíthatja a szöveget, hogy ennek az újabb döntésnek megfelelően szigorúbb árra módosítsa ezt a tilalmat, anélkül, hogy meg kellene várnia más szövetségesek reakcióit.

Itt a első akadály: bármilyen szankciómódosítást egyöntetű szavazással kell elfogadnia a tagállamoknak. Kicsi az esély, hogy mind a 27 ország egyetértene abban, hogy egy alacsonyabb bárcává lépnek, anélkül, hogy biztosítanák, hogy Washington követni fogja példájukat. Magyarország különösen teljes mértékben csatlakozott Trump adminisztrációjához, és vétózhat bármely javaslatot, amelyet a Fehér Ház ellenzett.

Még ha a blokk képes is túlélni a belső nézeteltéréseket, és saját maguk úgy döntenek a maximális szint csökkentéséről, a sikerüket nagyobb akadályok is gátolhatják.

A blokk által felülvizsgált limitnek együtt kell élnie az Amerikában érvényben lévő limittel. Ez azt jelenti, hogy az Atlanti-óceán egyik oldalán 50 dollár/hordós, a másikon pedig 60 dollár/hordós árkorlátozás lép érvénybe, ami káoszt okozhat minden érintett fél számára.

“A különböző árkorlátozások a G7 országokban zűrzavart okozhatnak a tengeri szolgáltatások szolgáltatói között, és gyengíthetik az általános jogérvényesítést” – mondta az Euronewsnak Petras Katinas, a Tiszta Energia és Légkörkutató Központ (CREA) energetikai elemzője.

“Az EU önálló lépése feszültségeket okozhat az Árkorlátozás Koalícióval, alááshatja a bizalmat és az együttműködést, amely elengedhetetlen a nyomás fenntartásához az orosz olajbevételekre” – tette hozzá Katinas, figyelmeztetve, hogy a projekt “nagymértékben szimbolikus” lehet.

Kína lett az orosz kőolaj legnagyobb vásárlója

Forrás: https://ru.euronews.com/my-europe/2025/06/07/eu-price-cap-russia