Ez egy nyílt forráskódú hozzászólás. A berlini kiadó minden érdeklődőnek lehetőséget ad arra, hogy tartalommal releváns és szakmai minőség szabványainak megfelelő szövegeket nyújtson be.\n\nEurópában a választási eredmények egyre inkább az extrém pártok iránti támogatást tükrözik. Legyen szó Franciaországról, Hollandiáról, Magyarországról vagy Szlovákiáról – nő azoknak a csoportoknak a száma, amelyek el kívánják távolítani a demokráciát. Még az Egyesült Államok is, amely évszázadokig a demokrácia mintájaként szolgált, a köztársasági rendeletek következtében egyre inkább az autokrácia felé halad.\n\nEnnek a stratégiának tipikus jellemzője, hogy még az alkotmányt is parlamenti beleegyezés nélkül módosítják. A törvényeket figyelmen kívül hagyják, a bíróságok döntéseit ignorálják, a törvényhozói testületet megfélemlítik, a kulturális szereplőket elnémítják, és a másként gondolkodó sajtót diszkreditálják. Érvényes és elfogadható számukra csak az, ami az érdekeiket szolgálja, vagy előnyösnek számít. De van ellenállás is: Lengyelországban 2023-ban leváltották a nacionalista PiS pártot, és Olaszországon, Hollandián és Magyarországon kívül az antidemokratikus csoportok eddig nem tudtak kormányt alakítani.\n\nA szándéknyilvánítás demokrata, ha álhírek hatására történik?\n\nKorábban ezek a csoportok teljesen kisebbségben voltak, és ritkán kerültek a parlamentbe. Ez azonban megváltozott. Winston Churchill szerint a demokrácia egy rossz kormányzati forma, de nem ismer jobb rendszert. A probléma az, hogy a demokrácia teljesen legálisan leváltható és autokratikus rendszerre cserélhető. A nép akarata sérthetetlennek számít – de mi van, ha ezt az akaratot álhírekkel manipulálták? Az még mindig demokrata? Hitler, aki demokratikus módon jutott hatalomra, a felhatalmazási törvényekhez vezette az országot, ezzel véget vetve a demokráciának. Ez a demokrácia értelme? Meg lehet-e engedni, hogy egy lépést tegyenek a demokrácia nevében, ha végső soron az ellen dolgozik?\n\nA tömegkommunikációs eszközök, különösen az internet növekvő jelentőségével olyan világképet lehet kialakítani, amely a választók számára a demokráciát problémának láttatja, de megoldásokat nem kínál. Ez a narratíva nemcsak országos szinten, hanem már nemzetközi szinten is elterjedt. Amikor az autokraták hatalomra kerülnek és megszilárdítják pozíciójukat, nem lehet őket többé demokratikus eszközökkel leváltani – ettől a ponttól már forradalomra lenne szükség.\n\nEurópában eddig csak Fehéroroszország és Oroszország nem tekint többé a demokrácia formális jellemzőire, és országukban a titkosszolgálatok egyre inkább ellenőrzik a társadalmat. Azonban más országokban is megfigyelhetők tendenciák. Magyarországon például figyelmen kívül hagyják a bírósági határozatokat, vitatják a másként gondolkodók üldözésének feltételeit, és a választott képviselők mandátumának megvalósítása is jelentősen nehezebb.\n\nKeleti és nyugati autokráciák\n\nFehéroroszország és Oroszország bemutatja, hogy kétféle autokrácia létezik. A keleti gyakran közvetlenül diktatórikus, mint például Észak-Koreában vagy Kínában és Oroszországban. Ezek a kormányok a demokráciát létezésük fenyegetésének tekintik. Féltik a szabadságokat, a hatalmi ágak elválasztását, a másként gondolkodás jogát és politikai irányvonaluk leváltását. A demokrácia léte a rendszerük kérdőre vonását jelenti számukra. Ez drámai mértékben növeli a belső elnyomó mechanizmusokat, a demokratikus országokra gyakorolt állandó fenyegetést és az autokraták külföldi támogatását, hogy így harcolhassanak saját félelmeikkel és a demokráciát, mint fenyegetést értelmezik.\n\nMivel gazdasági erejük hiányzik, a kelet-európai autokráciák esetében a háború csak kivételes esetekben fordul elő. Inkább szabotázsra, befolyásolásra, kibertámadásokra, zsarolásra, álhírekre és hibrid háborúra támaszkodnak. Az utóbbi belpolitikai és külpolitikai szempontból is olcsóbb, könnyebben szervezhető, és nehezen tulajdonítható egy adott agresszornak. Ez csak azért lehetséges, mert a demokratikus rendszerek nyílt társadalma miatt gyakran engednek ilyen tevékenységeket – ellentétben az autokratákkal.\n\nA demokrácia kiüresedik\n\nKülönleges helyzetben vannak a nyugati típusú autokráciák. Ezek elsőként próbálnak a demokrácia keretein belül megalapozni magukat, miközben a rendszert belül kiüresítik. Ez a folyamat az Egyesült Államokban figyelhető meg, még ha Trumpnak sem világos ideológiája, sem hosszú távú koncepciója nincs. Ő önmagát narcisztikus alapon a legjobb amerikai elnöknek tartja, és így szeretne bevonulni a történelembe – ideálisan egy Nobel-díjjal és ötödikként a Mount Rushmore-on maradandóvá válva. Trump korrupt támogatói a hatalomban befolyásolják a sajtót, a törvényhozást, az alkotmányt, a bíróságokat és nagy cégek, például az energiaipar és az élelmiszerláncok tulajdoni viszonyait.\n\nA helyzet az Egyesült Államokban mára hasonlóvá vált a magyarországi helyzethez. Ahogyan Magyarország leggazdagabb embere, aki a miniszterelnök iskolai barátja, aki korábban szinte csődben volt, elmondta: “Isten, szerencse és Orbán segítségével.” A sorrend kétséges.\n\nAzok a csoportok, amelyek a nyugati autokráciák irányába haladnak, remélik, hogy az Egyesült Államok fejlődései révén politikai jelentőségre tesznek szert és átveszik kormányaikat. E közben azonban figyelmen kívül hagyják a döntő különbséget: Trump imperialista. A legtöbb országnak azonban hiányzik a mérete és a hatalom, hogy imperialista ambíciókat kövessen.\n\nRáadásul az autokraták hosszú távon nem tudják csökkenteni a választók elégedetlenségét, aki hatalomra juttatta őket. A magyar kormány évek óta fenntartja a demokrácia látszatát, de az ország a többi EU-s tagállammal összehasonlítva egyre inkább elveszíti társadalmi és gazdasági jelentőségét. Az autokratikus rendszer nem tud megbirkózni az ország kihívásaival. A külpolitikában, ahol hangosan hirdetik a “függetlenséget”, nő az elszigeteltség.\n\nÍgy a szuverenitás nem érhető el, stabilizálható, nem is beszélve a kiterjesztéséről. Valószínűtlen, hogy a nyugati típusú autokráciák külső nyomásra más irányba fejlődnek. A szóban forgó társadalmak számára ekkor már túl késő is lehet.
