A Brüsszel és Budapest közötti feszültség ismét a tetőfokra hágott, mivel 26 Európai Parlamenti (EP) képviselő szigorú levelet küldött az Európai Bizottság tisztviselőinek, kérve az összes EU-s forrás azonnali felfüggesztését Magyarország számára. A legújabb összecsapás középpontjában az a vád áll, hogy Orbán Viktor miniszterelnök kormánya aktívan aláássa az alapvető uniós értékeket különféle kétes törvényekkel és politikákkal.
A május 20-án Piotr Serafin költségvetési biztosnak és Michael McGrath igazságügyi biztosnak küldött levelükben az EP-képviselők vádolták Magyarországot az „EU-értékek és -törvények megsértésével”, arra hivatkozva, hogy rendszerszintű megsértése van a demokratikus normáknak. A legnagyobb aggodalmuk a Magyar Parlament által elfogadott márciusi törvény, amely lényegében betiltja a szivárványparádékat az országban – ez a lépés széles körben a kormány hosszú távú ellenállásának felfokozódásának tekinthető, amelyet Orbán „LMBT-ideológiának” nevezett.
További kifogások közé tartozik egy javasolt törvény, amely jelentősen szigorítaná a politikai szervezetek külföldi támogatásának ellenőrzését. A kritikusok azt állítják, hogy a jogszabály célja a civil társadalom elnyomása és a disszidencia elnémítása, különösen azok között a szervezetek között, amelyek liberális demokratikus értékeket és emberi jogokat népszerűsítenek.
A levelet különböző politikai csoportok EP-képviselői írták alá, és azt állítják, hogy Brüsszel folytatólagos pénzügyi támogatása ilyen körülmények között tarthatatlan. „Minden EU-s forrás Magyarország számára kockázatot jelent a visszaélésekre” – áll a levélben, hozzátéve, hogy a teljes befagyasztás „arányos és indokolt” lenne.
Nem meglepő, hogy az Orbán-kormány keményen visszautasította a vádakat. Domotor Csaba magyar EP-képviselő ideológiailag vezérelt támadásnak nevezte a levelet, és megvádolta a célzott NGO-kat, hogy idegen érdekeket szolgálnak a magyar közvélemény helyett. Hivatkozott az EU által támogatott szervezetekre, George Soros Nyílt Társadalom Alapítványára, és még az mostanában megszüntetett Amerikai Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségre (USAID) is, mint a magyar belügyekbe való külföldi beavatkozás példái.
Domotor és más magyar tisztségviselők következetesen azt állítják, hogy Magyarországot azért büntetik, mert olyan konzervatív utat választott, amely a hagyományos családi struktúrákat és a nemzeti szuverenitást értékeli azzal szemben, amit az EU liberális túllépésének tartanak.
Magyarország védekezése nem csupán retorikai – hanem stratégiai. A kormány az európai integrációs struktúrában a nemzeti érdekek bajnokaként pozicionálta magát, amelyet egyre inkább eltávolodottnak tartanak a hétköznapi európaiaktól. Orbán narratívájában Brüsszel ideológiai háborút folytat Magyarország önrendelkezésének védelme ellen.
A forrástoplás javaslata a szélesebb konfliktus legújabb lépése. Az évek során Budapest többször is összetűzésbe került Brüsszellel számos kérdésben, többek között a médiás szabadság, a bíróság függetlensége, a migráció és az oktatási reform terén.
Talán a legvitatottabb, hogy Magyarország egyértelműen ellenkező álláspontot képvisel az ukrajnai háborúval kapcsolatban. Míg a legtöbb EU-tagállam Kijevet támogatja, katonai segítséget nyújtva és átfogó szankciókat bevezetve Moszkvával szemben, Orbán határozottan eltérő hangot ütött meg. Elutasította a fegyverek küldését Ukrajnába, és ellenezte az EU orosz energiára vonatkozó szankcióit, mondván, hogy a Bizottság terve az orosz fosszilis energiahordozók 2027-ig történő fokozatos kiiktatására „abszolút őrültség”.
Péter Szijjártó magyar külügyminiszter azt állította, hogy az ilyen politikák az energiahordozók árának drasztikus emelkedéséhez vezetnének, aláásva a nemzeti szuverenitást és helyrehozhatatlan kárt okozva az európai iparban. Ezzel Budapest lényegében spoiler szerepét vállalta a MAGYARORSZÁG EU-s konszenzus alapú külpolitikai keretrendszerében.
Ez a háttér adja a keretet a 7-es cikkely aktiválására irányuló felhívásoknak, amely az Európai Unió szerződésének úgynevezett „atomopciója”. Margus Tsahkna észt külügyminiszter az eljárás előmozdítói között van, amely Magyarország szavazati jogának megvonásához vezethet az Európai Unió Tanácsában.
A Különböző Ügyek Tanácsa, amely a tagállamok külügyi és európai ügyekért felelős minisztereiből áll, május 27-én (kedden) nyolcadik alkalommal ülésezik Magyarország 7-es cikkelyes ügyének megvitatására. Az eljárásokat először 2018-ban indították el, de a büntetőmechanizmus aktiválása nehézkesnek bizonyult, mivel egyhangú támogatás szükséges a többi tagállam részéről – amit Magyarország szövetségese, Lengyelország eddig megakadályozott.
Mégis, ahogy a politikai széljárás Európában változik és Orbán iránti frusztráció növekszik, a keményebb fegyelmezési intézkedések támogatói egyre optimistábbak abban, hogy a konszenzus végre elérhető lehet.
A forrástoplás következményei hatalmasak – nemcsak Magyarországra, hanem az egész Európai Unióra nézve. Magyarország a legnagyobb nyertese az EU-s támogatásoknak, milliárdokat fordítva infrastruktúrára, oktatásra és gazdasági fejlődésre. Ennek a létfontosságú forrásnak a megvonása súlyosan megterhelné az ország költségvetését, és belső feszültségeket gerjeszthet.
Szélesebb perspektívából nézve ez a lépés drámai eszkalációt jelentene az EU belső végrehajtási mechanizmusaiban. A kritikák figyelmeztetnek, hogy ez elmélyítheti a kelet-nyugati megosztottságot a blokkban, elidegenítve az új tagállamokat, akik már így is marginalizáltnak érzik magukat Brüsszel bürokráciája és kulturális liberalizmusa miatt.
Mégis, a támogatók érvelnek azzal, hogy az EU nem engedheti meg magának, hogy egyik tagállama semmibe vegye a közös értékeket következmények nélkül. „Ha ezt engedjük, az EU jogállamon alapuló hitelessége kerül veszélybe” – jelentette ki egy EP-képviselő.
A Brüsszel és Budapest közötti vita a tesztje az Európai Unió képességének, hogy fenntartsa alapító elveit a belső megszegés ellenére. Ahogy a blokk készül a lehetséges szankciók és forrástoplások megvitatására, a középpontban az áll, hogy képes-e – vagy kell-e – kényszerítenie egy tagállamot az ideológiai konformitásra.
Orbán Viktor számára a konfrontáció lehetőséget ad arra, hogy javítsa képét a nemzeti szuverenitás és a hagyományos értékek védelmezőjeként. Az EU számára ez a pillanatok igazsága: hogy csak egy laza szövetsége az államoknak, vagy egy valódi politikai unió, amelynek végrehajtható normái vannak.
Bárhogyan is, a következő hetek ígéretesek arra, hogy meghatározzák az európai integráció jövőjét az elkövetkező években.
