2021-ben Magyarország elfogadott egy törvényt, amely erősen korlátozta az LMBTQ identitás megjelenítését, terjesztését és elosztását a nyilvános szférában, sőt, még a magánéleten belül is. Más szavakkal, ezen törvény után Magyarországon nem lehet médiában, hirdetésekben, iskolákban LMBTQ személyek bemutatásáról beszélni, sőt, még teljesen magánkörnyezetben, mint a saját otthon is. A hivatalos indok az volt, hogy meg kell óvni a gyermekeket a káros és az egyes magyarok szerint nyilvánvalóan deviáns hatásoktól. Ez a törvény, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi a Gay Pride rendezvények megtartását Magyarországon, azonnal felkeltette a civil jogvédő szervezetek, mint az Amnesty International figyelmét, és erősen kritizálták, de ami fontosabb, hogy az Európai Bizottság beavatkozására is sor került. Valójában megkezdődött egy eljárás az alapvető jogok megsértése miatt, amelyeket az EU Alapjogi Chartája véd, amelyhez körülbelül húsz uniós ország csatlakozott, köztük Franciaország és Németország (de nem Olaszország, ‘jó társaságban’, Bulgáriával, Horvátországgal, Romániával, Szlovákiával és Lengyelországgal együtt). Ebben az esetben elkerülhetetlen volt a kérdés az Európai Unió Bírósága elé terjesztése, amely az államok által a szóban forgó alapító szerződések megsértéséről dönt. Ebben az eljárásban, tovább bonyolítva a magyar kormány helyzetét, június 5-én megérkezett az Európai Unió Bíróságának egyik főtanácsnokának, a horvát Tamara Ćapetának a véleménye, mely lényegében jogilag megalapozottnak ítélte a Bizottság által felvetett kérdést, erőteljes befolyást gyakorolva – gyakorlatilag határozott irányt adva – a Bíróság 2025 végére várható végső ítéletére. Kik a Bíróság ‘főtanácsnokai’? Tizenegy bírói tag, akik ‘vizsgáló’ szerepet töltenek be a Bíróság elé terjesztett ügyekben. Ritkán tér el a végső ítélet jelentősen a főtanácsnokok véleményétől, különösen, ha a Bizottság által indított keresetekről van szó. A főtanácsnokok között Ćapeta asszony kiemelkedik az európai integrációs folyamattal kapcsolatos kérdésekben szerzett nagyon szilárd jogi képzettségével: igazi tekintély Horvátországban és azon kívül is az európai közjog kérdéseiben (számos európai egyetemmel, köztük a milánói Bicocca Egyetemmel is szoros együttműködésben áll), és tiszteletreméltó önéletrajza van. Az ő álláspontja már ítélet: Magyarország a 2021-es törvénnyel tagad bizonyos alapvető jogokat, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Charta véd, és ‘jelentősen eltávolodik az alkotmányos demokrácia modelljétől’. A Parlament 2022 szeptemberében Magyarországot ‘választási autokráciának’ nevezte, ami eltávolodik az európai típusú liberális demokrácia modelljétől. Azonban az Európai Parlament álláspontját a magyar kormány a parlamenti dialektika és a különböző politikai erők játéka részének tekinthette; ehelyett, ha ezt a definíciót egy olyan vélemény részeként olvassuk, amely elkerülhetetlenül súlyt fog kapni a Bíróság előtt és a döntésében, ez sokkal súlyosabb tény lesz, és főleg, a magyar kormány és apja/ura, Orbán Viktor számára már nem lesz figyelmen kívül hagyható. A Bíróság minden tagállam elleni perben hozott ítélete magában foglalja a Szerződések tiszteletben tartásának megítélését is – ebben az esetben kirívó és kötelező módon. Ćapeta főtanácsnok véleménye lényegében utat nyit Magyarország számára súlyos pénzbüntetéshez és a Tanácsból, és így az Unió tevékenységéből való felfüggesztéshez az EU Szerződés 7. cikke alapján, amely a legsúlyosabb büntetés az alapító szerződésekben foglalt elveket sértő állam számára. Van egy bíró Brüsszelben, akiről gyakran megfeledkezünk, amikor az operatívabb intézményi szereplőkre, például a Bizottságra koncentrálunk; ez a bíró tiszta és hideg, nyers és hatékony szempontok szerint gondolkodik: a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés tilalma, a magánélet tisztelete, a véleménynyilvánítás szabadsága és az emberi méltóság. Az ő ítéletét nem lehet figyelmen kívül hagyni (még a baráti Olaszország által sem Orbánnak).
