Először a magyar miniszterelnök a politikai ellenfeleit bogarakhoz hasonlította, amelyeket eltaposhat. Aztán az független médiát azzal vádolta meg, hogy háborús propagandát folytat, amely Brüsszelből vagy Kijevből irányított összeesküvés része. Ma már megfosztja az utolsó független hangokat az ő hatalmától származó finanszírozástól.
A szerkesztőségtől: Az Orbán-rendszer újra támadást tervez a médiával szemben. A Politikai Kritika együttműködik a 444 független portállal, publikáltuk a Telex vagy a Magyar Hang szerzőitől származó írásokat. Együtt támogatjuk egymást, és ma szolidaritást vállalunk a magyar független médiák kollégáival.
Május 15-én a magyar parlament előtt egy teljesen új esemény zajlott: az öt legnagyobb független szerkesztőség – 24.hu, Telex, HVG.hu, Partizán és 444 – együtt élő közvetítést szervezett a közélet átláthatóságáról szóló törvényjavaslat ellen, amelyet a parlamentben terjesztettek elő. A média munkatársai, akik nap mint nap versengenek, közösen vezették le a több órás diskurzusokat – sokkoló légkörben, de egyben energikusak és a harci akaratukkal, mert a pillanat történelmi súlyú volt.
A törvénytervezet, amelyet előző napon egy Fidesz képviselő terjesztett, precedens nélküli kísérlet a szólás- és egyesülési szabadság korlátozására Magyarországon. Ráadásul közvetlen fenyegetést jelent azokra a néhány független sajtóorgánumra, amelyek még léteznek.
Szombaton, május 18-án, 30-40 ezer ember tüntetett a törvény ellen a parlament előtt. A közvélemény ilyen reakciója azonban nem győzi meg a kormányzó többséget, amely készül az új jogszabály önkényes megszavazására – tényleges politikai vita vagy szakértői konzultáció nélkül, ahogyan az Magyarországon az utolsó 15 évben zajlik.
„Ne hogy itt bárki megdöntse a rendszert! A civil szervezetek a kapitalizmusban”
A törvénymódosítás, amely az orosz külföldi ügynökök törvényén alapul, különleges jogköröket ad a Szuverenitási Hivatalnak (SPO), amelyet másfél évvel ezelőtt hozott létre a kormány. Eddig ezt a szervet a hatóságok főként kommunikációs célokra használták: hogy azt a benyomást keltsék, hogy a különféle erők – globálisok és idegen hatalmak Brüsszeltől Kijevig – folyamatosan beavatkoznak a magyar kormány belső ügyeibe. Mostantól azonban a hivatal új, súlyos kompetenciákat kap: a törvény értelmében listát állít össze azoknak a szervezeteknek, amelyeket a magyar szuverenitásra „fenyegetésnek” tart.
Mit jelent ez pontosan? A listán bármi szerepelhet, ami közérdekű tevékenységet folytat, és finanszírozást, támogatásokat vagy akár adományokat fogad el olyan személytől, aki nem magyar állampolgár. Ez vonatkozhat uniós intézményektől, magánszemélyektől vagy kettős állampolgároktól érkező támogatásokra is. Ahhoz, hogy valakit szuverenitásra veszélyesnek minősítsenek, elegendő bármilyen politikai véleményt kifejezni, amely „negatív fényben tünteti fel Magyarország független, demokratikus és alkotmányos jellegét”, vagy kétségbe vonja a „házasság, család és biológiai nem elsőbbségét”, illetve a „Magyarország alkotmányos identitását és keresztény kultúráját”.
A törvénytervezet szándékosan úgy lett megfogalmazva, hogy azt különbözőképpen lehet értelmezni. A cél a megfélemlítő hatás: hogy bizonytalanságot keltsenek a szervezetekben, média csoportokban, újságírók között és mindazok között, akik őket támogatják, és autocenzúrára kényszerítsék őket. Ez az egzisztenciális félelem módszere, amelyet a kormányzó már 15 éve sikeresen alkalmazott.
Ami a lista tagjait illeti, a kormány nem hagy kétséget. A Szuverenitási Hivatalt, amelyet Orbán személyes embere, Tamás Lánczi vezet, hónapok óta „kutatási anyagokat” (valójában propagandát) tesz közzé, és 2025 elejétől kampányt indít egyes szerkesztőségek ellen fizetett hirdetésekkel a YouTube-on, a Facebookon és más platformokon. A hivatal arra ösztönzi a támogatott média vállalkozások előfizetőit, hogy ne adjanak pénzt az újságíróknak, mert ők „csalók”, akik milliókat kapnak külföldről. Ezek a vádak teljesen valótlanok, mivel ezek a szerkesztőségek csak apró magánadományokat kapnak külföldről, sok magyar előfizetőjük él külföldön, és nemzetközi projekteken dolgoznak, amelyeket az Európai Unió és más támogatások finanszíroznak.
Ha a törvény életbe lép, a lista egyébként nem kaphat támogatást az adófizetőktől (minden magyar adófizető 1 százalékát átadhatja non-profit szervezeteknek), a támogatóknak nyilatkozatokat kell tenniük a támogatás nyújtásáról, a szervezetek vezetőségének pedig vagyoni helyzetükről. A listán szereplő szervezeteket szigorúan figyelemmel kísérik a hatóságok, és a nem engedélyezett támogatások átvételéért súlyos büntetések (a kapott összeg 25-szöröse) járhatnak. Az adóhivatalok átnézhetik a dokumentumaikat és számítógépeiket, és átkutathatják a helyiségeiket. Mindenki, aki nem tartja be a jogszabályokat, számíthat arra, hogy eltiltják a tevékenységet folytatását. Nincs fellebbezés a szervezet listázásáról hozott döntés ellen.
Ez ma Magyarországon a szólás szabadságával kapcsolatos valóság.
Lehetnek-e az újságírók aktivisták?
Az év eleje óta Viktor Orbán egyre abszurdabb vádakat fogalmaz meg az állampolgárok és a független sajtó ellen. Azt állítja, hogy háborús propagandát folytatnak, amely Brüsszelből vagy Kijevből irányított összeesküvés része. Az ütést már korábban bejelentette, amikor megígérte, hogy „seprűzni” fogja azokat, akik idegen érdekeket szolgálnak, majd a március 15-i beszédében a hazai politikai ellenfeleivel bogarakhoz hasonlította őket, akiket el fog taposni.
A törvénytervezet visszafogásának első tüntetésén megerősítette szándékait: „A politikában azok, akik külföldi pénzeket kapnak, azok nem kaphatnak pénzt! Ez nem túlzó kérés, inkább egyszerű, szerény. És ezen a téren nem fogunk meghajolni.”
A törvény, amelyet nemsokára elfogadnak, valószínűleg a hosszú és tudatos háború utolsó lépése, mivel a szerkesztőségek Magyarországon évek óta folyamatos nyomás alatt állnak. A kormány és a kormányzati média folyamatosan provokálja és diszkreditálja a független média munkatársait, folytonosan az újságírókat mint árulókat és idegen érdekeket szolgáló eladókat állítva be. A tavaly elfogadott szuverenitás védelméről szóló törvény lehetővé teszi a „nyilvános személyek” (köztük az újságírók) megfigyelését, anélkül, hogy bármilyen gyanút kellene a bíróságoknak megjelölnie. A hatóságok azonban nem haboztak még azelőtt sem, hogy nyomozzák az újságírókat. A híres Pegasus szoftver botrány alatt kiderült, hogy izraeli kémprogramot telepítettek számos bűnügyi újságíró telefonjára, akik a kormány korrupciós ügyeit tárták fel.
Trump csodálja Orbánt, és az USA a magyar látásmód nyomán halad.
15 éve Orbán gátlástalanul küzd az utolsó szabad média bástyáival. Lépésről lépésre terjeszkedett. Először megvásárolta a médiát, és elriasztotta a külföldi befektetőket, majd elkobozta a médiapiacot, monopolizálva az államilag megrendelt hirdetéseket. Tíz éven át a kritikus médiák egy fillért sem kaptak, miközben a kormány a közszolgálati médiát dominálta: a régen független híroldalak (Index, Origo) Orbán kormánynak kedvező propagandacsövek lettek, helyi újságokat vásároltak fel, megszerezték a legnagyobb televíziós csatornát (TV2), pénzt adtak a tabloid piacra lépésre, bezárták a „Népszabadságot” [az egyik legnagyobb és legfontosabb magyar újság, amely 2016-ig működött – a szerk.], és még néhány ellenzéki médiához is jutott hatalmuk.
A kormányzathoz közel álló befektetők minden médiapiac területén megjelentek, beleértve a reklámügynökségeket és médiaszolgáltatókat is. Ezzel a hatóság nemcsak a közszolgálati hirdetési rendszert vette át, hanem az egész reklámpiac jelentős részét is. Ugyanakkor a hirdetők körében stratégiai területeken, mint a banki szolgáltatások, telekommunikáció és energetika, a döntő szerepet Orbánhoz közeli cégek kezdték játszani. Azok a szerkesztőségek, amelyek kritizálták a hatalmát, gyakorlatilag el lettek zárva a folyamatosan csökkenő reklámpiac nagy részétől.
Ezek között a körülmények között a még létező független újságok és újságírók által indított projektek, akik elmenekültek a megszállt és lerombolt szerkesztőségekből, csak olvasók által generált bevételekből tudtak fennmaradni, támogatások, előfizetések és támogatások révén. Most Orbán megpróbálja elvágni az utolsó megélhetési forrásaikat.
Miután a jogszabály javaslata megjelent, világossá vált, hogy a kormány nemcsak a külföldi támogatásokat kívánja ellenőrizni. Amikor egy szerkesztőség már szerepel a listán, a hatóság minden pénzügyi tranzakcióját aláveti a felelősségnek. A törvény valódi célja a támogatókat megfélemlíteni és az független sajtót éheztetni, végleg elhallgattatni.
Ha ez a törvény átmegy a parlamenten, a szólás szabadsága és a véleménynyilvánítás jelenlegi formája megszűnik létezni Magyarországon, ami drámai következményekkel jár majd nemcsak az országra, hanem az egész Európára is. Abszurd, hogy 2025-ben bármely, az Európai Unióhoz tartozó ország kormánya, amely folyamatosan szükséget szenved a nemzetközi partnerektől és nagyhatalmaktól érkező támogatásokra, büntetné a szervezeteket, ha pénzt fogadnak el külföldről.
Ha ezt egy uniós tagállam megteheti, előbb vagy utóbb ugyanez fog történni mindenhol. Az orbánizmus problémája nem zárul le a határok között – ez egy probléma az egész Európa számára.
**
Pál Dániel Rényi politikai újságíró, Budapesten él.
A szöveg a 444 című magyar magazinban jelent meg, a szerkesztőség engedélyével. Angolról Maciej Domagała fordította.
