Térjünk vissza a Budapest Pride-ra egy héttel a rendezvény után. A becslések szerint körülbelül 200.000 résztvevő volt, ami sikernek számít; a médiában megjelentek szerint ez volt a legnagyobb rendezvény a polgári jogok védelmében a történelemben. Nemcsak magyarok voltak jelen, a törvény, amely megtiltaná a felvonulást, és a kormányzati propaganda az LMBTQ+ közösség ellen, embereket vonzott az egész európai kontinentális fővárosba: egyszerű demonstrálók, akik mélyen érzik a témát, európai parlamenti képviselői delegációk, aktív egyesületek képviselete, és így tovább.

Siker, egy szóval, az szervezők és résztvevők számára, ugyanakkor szánalmas látvány Orbán Viktor miniszterelnöknek, aki a 2023. június 28-án rendezett Budapest Pride-ot „felháborító és szégyenteljes” demonstrációnak nevezte, amelyet Brüsszel és a helyi ellenzék szervezett. Szerinte a Pride egy ízlésficam, a dekadencia és a kudarc morális parancsok elhagyására késztetése, amelyhez a kormány tagjai ragaszkodnak. Csinosan öltözködött férfiak parókákban és magassarkúban, kétértelmű viselkedésű emberek, hormonkezelésekről szóló szórólapok – mindez elegendő volt ahhoz, hogy Orbán és követői a decentia megsértéséről kiabáljanak: “ez nem büszkeség, ez szégyen” – írta volna a miniszterelnök a közösségi médiában.

A kormány propagandája bemutatta a Pride-on látottakat, mint az országot fenyegető veszélyek sorát, ha engedne annak, amit a hatalom a morális normák valódi degenerációjának tart. Valójában a kormányközeli média a felvonulás legprovokatívabb pillanataira összpontosított, és egy világos üzenettel közvetítették: “így végzi el Magyarország, ha nem lenne egy erős kormány, amely vigyáz rá és megakadályozza ezt a morális lecsúszást”; valami ilyesmi. A diskurzus valóban a LMBTQ+ közösség megbecsüléséről szól, a kormány által annyira utált úgynevezett „genderideológiák” kérdéséről, és mindazokról az aspektusokról, amelyekben Orbán Brüsszel ellen harcol, kezdve az EU migrációs politikájának elleni küzdelemtől a háborún át Ukrajnában, egészen a szuverenitás védelméig. Védelem a technokrácia támadásaival szemben, amelyeket a miniszterelnök otthon támadásként mutat be, és amely a kormányt a jogállamiság megsértésével vádolják.

Orbán tehát a hazájabeliekhez szól, mondván, hogy a kormány, amelynek élén áll, a valóságért, Brüsszel hazugságaival, a liberális európai sajtóval és a magyar ellenzékkel szemben küzd – elkötelezettség a nemzeti szuverenitás védelme érdekében.

A kormány visszautasítja azokat a vádakat, amelyek arra utalnak, hogy jogokat sértő törvényeket fogadhat el, és nem tűr el semmiféle kritikát, különösen, ha kívülről érkezik, és úgy festi le az országot, mint egy boldog szigetet, amelyet sok veszély fenyeget kívülről – utalva ezzel a körülzártság szindrómájára.

Már tizenöt éve a hatalom, amely Orbán kezében van, épít az emberek félelmeire, megsokszorozza azokat, és ha a magyarok “ellazulnának”, azonnal emlékezteti őket, hogy a haza folyamatos veszélyben van, és ezért támogatniuk kell a kormányt.

Egy boldog sziget, ahol a gazdaság nem túl jól áll, ahol a társadalom megosztott, ahol a börtönkörülmények borzalmasak (ez nálunk is meredek, ezt érdemes mindig emlékeztetni a saját politikánkra). E témában érdemes megemlíteni Maja T.-t, a nem bináris politikai aktivistát, aki egy éve őrizetben van Magyarországon a németországi törvénytelen kiadatás következtében, ahogy arról a manifesztó július 2-án írt. Aggasztó egészségi állapotban van, mivel éhségsztrájkot folytat, és Maja-t átszállítják a főváros börtönéből egy börtönkórházba, amely Románia határán helyezkedik el.

Egy hónap éhségsztrájknak köszönhetően tíz kilogrammot veszített, és a célja a megengedhetetlen börtönkörülmények ellen való tiltakozás volt. Maximum 24 év börtönt kockáztat; az vád, hogy két évvel ezelőtt megtámadott neonácikat a Tisztelet Napján. Ugyanez vonatkozik Ilaria Salisra is, aki szeptemberig vár a parlamenti mentelmi jog megszüntetéséről szóló voksolásra, amelyet Orbán kormánya szeretne, hogy kézre kerüljön, és elkerülje a számadásra került helyzetet. Ennyi van, egyelőre.

Forrás: https://ilmanifesto.it/ancora-qualcosa-sul-budapest-pride