Az Európai Unió meghosszabbította a Oroszország ellen bevezetett szektorális szankciókat hat hónappal, anélkül, hogy várna a határidő lejártára. Az ehhez szükséges egyetértés megszerzése meglepően egyszerűnek bizonyult, mivel fennállt a veszély, hogy Magyarország újra megpróbálja aláásni a nyomásgyakorlási intézkedéseket Oroszország ellen.

Ez azonban nem oldotta meg a jövőbeli szankciók eltörlésének kockázatát, beleértve a Orosz Központi Bank befagyasztott eszközeinek feloldását, csupán hat hónappal elhalasztotta a problémát. A szankciós rendszer felülvizsgálata minden hat hónapban esedékes, és a folytatáshoz minden tagállam egyetértése szükséges.

Ezért egy ország – például Magyarország – vétója képes lerombolni a szankciós rendszert, lehetővé téve Oroszország számára, hogy a befagyasztott pénzeszközeit más joghatóságokba vigye. Ez a háború nyugatra való terjedésével fenyeget.

Arról, hogy az EU hogyan tudná rendszerszinten megoldani ezt a problémát, Olena Haluska és Andrii Mixejev cikkében olvashat, amely a Rendszer Orbán számára: Hogyan kell módosítania az EU-nak a Oroszország ellen bevezetett szankciókat. Az alábbiakban a cikk összefoglalója következik.

Gyakran tévesen állítják, hogy a Orosz agresszióval kapcsolatos szankciók bevezetése kizárólag politikai gesztus Ukrajna iránti szolidaritásból.

Az EU Tanácsának 2022-es szankciós határozata megerősíti, hogy Oroszország szankciók alá került az ENSZ Alapokmányának megsértése és a nemzetközi biztonságot fenyegető cselekedetei miatt.

Így a szankcióknak nem a magyar kormány preferenciáira vagy az EU e vagy az a lépésből származó előnyére kellene alapozódniuk. A döntő kérdés az, hogy Oroszország abbahagyta-e a nemzetközi jog súlyos megsértését, és hogy vannak-e alapok a szankciók enyhítésére vagy eltörlésére.

A kérdés, meg kell majd hagyni, hogy retorikai: az elmúlt hetekben világossá vált, hogy az orosz agresszió mértéke csak növekszik.

De a legfontosabb – hogy az EU egyáltalán lemondhat a szankciók meghosszabbításának szükségességéről Oroszország ellen.

Tehát a már bevezetett korlátozásokat határozatlan időre kellene kiterjeszteni, amíg a szankciók céljai teljes mértékben el nem érhetők.

Azt azonban, saját módszertani ajánlásaik ellenére, az EU Tanácsa még egyszer sem alkalmazta a gyakorlatban a „felülvizsgálatig érvényes szankciók” mechanizmusát, és eddig mindig a fix időtartamot választotta. Emellett általában a szankciók időtartamát önkényesen választják, anélkül, hogy az eseményekhez kapcsolódnának.

Tehát miért alapozódnak a Oroszország ellen bevezetett szankciók egy gyengébb modellre – a fix időtartamra?

Az ok, nyilvánvalóan, tisztán politikai, mivel minden szükséges jogi eszköz a megközelítés megváltoztatására és a „szankciók érvényben, amíg a meghatározott célokat el nem érjük” modell alkalmazására már jelentve van az EU dokumentumaiban.

Ha azonban az EU nem kész megváltoztatni általános megközelítését, akkor legalább a szankciók felülvizsgálati időszakának jelentősen meg kellene hosszabbodnia. De hogy ez ne történik.

Sajnos az ilyen változásokhoz egyhangú döntés szükséges.

A jelenlegi hat hónapos időszak megváltoztatására irányuló javaslatok időről időre felmerülnek. Jelenleg siker nélkül – sem a múltban, a keleti agresszió idején, sem most, ez az ötlet nem talál támogatást.

De ez nem ok arra, hogy ne emeljük ki az egyértelműt.

Európai partnereinknek el kell ismerniük a valós veszélyt: minél tovább húzza az EU a szankciós rendszer erősítését, annál hosszabb lesz a tagországok listája, akik készek „túsz-diplomáciát” folytatni a szankciók ügyében.

További részletek Olena Haluska és Andrii Mixejev cikkében: Rendszer Orbán számára: Hogyan kell módosítania az EU-nak a Oroszország ellen bevezetett szankciókat.

Forrás: https://www.eurointegration.com.ua/news/2025/07/9/7215575/