A Festivált vezető Milo Rau által rendezett “Bécsi Kongresszusok” első része, amely a kulturális háborúkról és a “cancel culture”-ről szól, vasárnap kora este a zsűri által feltett alapvető kérdésekkel zárult, valamint a Festivál “A Köztársaság Tanácsa” által tartott további szavazással. Több mint 11 órán keresztül szakértőket kérdeztek meg a Gázai övezetben zajló háborúval, politikai indíttatású elbocsátásokkal és a kultúrpolitikával kapcsolatosan Ausztria szomszédságában. A hétvége legkényesebb kérdésére, miszerint a népirtás és a megkísérelt népirtás völkerrechtlich érvényes fogalmak-e az izraeli haderő Gaza elleni fellépésére, három zsűritag és egy bíráló a két-két szavazat miatt nem tudott dönteni. A német újságíró, Amina Aziz, a német-amerikai irodalomkutató, Elisabeth Bronfen, és az osztrák politikatudós, Monika Mokre azonban többségében úgy döntött, hogy a “népirtás” kifejezés használata propagandisztikus, de nem antiszemita. Ugyanakkor a zsűri megállapította, hogy alapjogot sértő korlátozások vannak a véleménynyilvánításra Izraellel és Gazával kapcsolatban, de látták a szükségességet, hogy ezekben a kérdésekben Ausztriában és Németországban fokozott éberségre van szükség. A Bonn Egyetem által elbocsátott politikatudós, Ulrike Guérot ügyében a zsűritagok többsége a politikai indíttatású elbocsátások ellen szavazott, de a Guérot elleni tartalmi vádakat megalapozottnak tartották, és konkrét elbocsátását is elfogadhatónak. A szlovákiai és magyarországi kulturális politikai helyzetről a zsűri beavatkozásokat látott a művészeti szabadság terén, és többségében kijelentették, hogy a kulturális szektor vezető pozícióinak átszervezése hatalomváltás után érthető, de nem legitim. Végül a Festval Gremiummal jelen lévő képviselők többsége a maximális véleményszabadság mellett szavazott a fesztivál diskurzusformátumain. Az Ausztria keleti szomszédságában lévő helyzetet vasárnap délután részletesen megvitatták: legalábbis egy szakértő és két szlovákiai szakértő megállapította, hogy ez kevésbé kapcsolódik a “cancel culture”-hoz, hanem inkább a kulturális intézmények megsemmisítéséhez. A Szlovák Nemzeti Színház tavaly augusztusban elbocsátott igazgatója, Matej Drlička, a kulturális minisztert, Martina Šimkovičovát Homer Simpson képregényfigurával összehasonlította, aki egy atomgyárban egy piros gombra nyomva az egész világot megsemmisítheti. “Sokkal könnyebb a kultúrát támadni, mint megoldani az emberek valós problémáit,” mondta Michal Hvorecký szerző. Szlovákiából azonban hiányoztak a jobboldali hangok. Nemcsak a kulturális miniszter, hanem a programfüzetben még bejelentett újságíró, Jaroslav Daniška is lemondta. Azt állította, hogy nem szeretne elmenni egy olyan fesztiválra, amely két ölelkező férfit hirdetett plakátján, utalva arra a plakátra, amelyet a Festivál megnyitója előtt nem sokkal a Schwarzenberg téren megsemmisítettek. Végül szó esett Magyarország helyzetéről is, ahol a különböző nemi identitásokat megjelenítő megnyilvánulásokat már a nyilvános térben megtiltották. A kormányhoz közeli budapesti Mathias-Corvinus-Kollégium médiaképző iskola vezetője, Boris Kálnoky megvédte a magyar kormány ezen döntéseit. “A művészet és a média a politikai tér előtt álló területek részei, ahol a társadalmi diskurzus formálódik, és végül választási eredményekhez vezet. Természetesen minden politikai erő próbál befolyásolni,” fejtette ki, és dicsérte Orbán Viktor miniszterelnök képességét, hogy megérezze, mit akarnak az emberek. A budapesti drag queen, Valerie Divine viszont arról számolt be, hogy a jogi helyzet ellenére számára egyelőre nincsenek problémái, hogy művészi szerepében fellépjen. Szombaton két ülés volt emlékezetesebb. Ulrike Guérot saját magának is jelenlétében vitatták meg a Bonn Egyetem általi elbocsátását, amelyet a főként kérdéses plágiumvád miatt többségében politikai indíttatásúnak tekintettek. Guérot a kirúgása előtt a német televíziós vitákban ellentmondásos megjegyzéseket tett a korona politikájára illetve Oroszország ukrajnai inváziójára. Az utóbbit “orosz-ukrán támadó háborúnak” nevezte szombaton. A z Ukrainából érkező művész aktivista, Inna Schewtschenko a Ukrajnához való viszony álláspontja miatt kemény kritikát fogalmazott meg: “Nem minden nyilvános értelmiségi esete a ‘cancel culture’. Néha csak a gravitáció” – mondta Schewtschenko, és tapsot kapott a közönségtől. A szombat Milo Rau váratlan beavatkozásával kezdődött. A “Kongresszusok” rendezője elnézést kért a péntek este megnyitó beszélőjától, Ulf Poschardtól, a “Welt” kiadótól. Ő azt nyilatkozta, hogy a Hitlerhez való hasonlítása felszabadítja és kifejezi Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök iránti szeretetét, akit a Hamas vezetőivel együtt bűnözőként keres a Nemzetközi Büntetőbíróság, mondta Rau. “Nem zavartuk meg ezt az embert vagy kértük, hogy hagyja el a termet, mert nyilvánvalóan zavart volt abban a pillanatban,” mondta a Festivál vezetője, és néhány idő elteltével Alexia Stuefer kongresszusi vezető korrigálta őt: “Netanyahu-t feltételezett bűnözőként keresik,” mondta ő. A vélelmezett ártatlanság hangsúlyozása elengedhetetlen. A “népirtás” és Gaza kifejezésein túli központi vita a Hamasz jellemzéséről folyt. “Számomra a Hamasz egy fegyveres csoport, a nemzetközi jogban nem szívesen beszélünk a terror szaváról,” mondta az Amnesty International Ausztria ügyvezető igazgatója, Shoura Zehetner-Hashemi. A terror egy stratégia, és ez egyszerű jogi értékelés, anélkül, hogy a Hamaszt bármilyen formában ellenállási mozgalomnak tekintették vagy jóváhagyták volna, hangsúlyozta. Csak kérdéseire válaszolva mondta el az Amnesty képviselője, hogy képes elfogadni, hogy a Hamas az EU terrorista-listáján szerepel, és hogy a csoport Ausztriában “terrorista egyesület”. “Főként csalódott, hogy ezeket az embereket harcosokként ábrázolják,” válaszolta Zehetner-Hashemi kritikájára a német emigrációban élő palesztin, Hamza Howidy. Beszélt arról, hogy a Hamas hogyan húzta az ellenfeleit az utcákon, és kritikusokat öltek meg. A tavalyi videokonferenciás kapcsolaton a Német-Israeli Társaság elnöke, Volker Beck vádolta Zehetner-Hashemit a terror stratégiájának bagatellizálásával, és követelte, hogy az Amnesty ügyvezetőjét a demokraták ne vegyék komolyan. A hétvége során többször is szóba került a közösségi média relevanciája a kérdések szempontjából. Guérot esetéhez kapcsolódó ülésen a luxembourgi egyetem filozófusa, Harry Lehmann elmagyarázta, hogy az Egyesült Államokban az utóbbi időszakban (2013 óta) figyelhető meg egy “cancel culture”, ami abban az évben kezdődött, amikor az okostelefonok nagyobb szerepet kezdtek játszani. Az új médiakultúra ahhoz vezetett, hogy a csoportpolarizációs folyamatok, a szélsőséges irányzatok pozícióinak eltolódása az intézményekben médiatilalmat szenvedett el. Míg korábban az intézményekben inkább nagyobb próbálkozások történtek az eszkaláció elkerülésére, ez a gyakorlat ma már a digitális médiaszférában érvényét veszti, és az intézmények most sokkal szélsőségesebb pozíciókat foglalnak el. Az egyetemek ezért egyre inkább a lemondásra és az elbocsátásokra támaszkodnak. “A hálózatok és a technológiai oligarchák algoritmusai gyengítik a demokráciánkat,” panaszkodott a szlovák szerző, Hvorecký a összeesküvéselméletek és szélsőséges nézetek elterjedését emlegetve az interneten. Az ügyvédnő, Šimkovičová, aki a szlovák kulturális intézmények tisztogatásáért felelős, a hálózaton terjedő “digitális fasizmust” jelölte meg. “Ez sokak körében jónak találkozik,” mondta ő.

Forrás: https://www.suedtirolnews.it/politik/harte-debatten-bei-den-wiener-kongressen-der-festwochen