Több mint fél évszázada, 1969. június 28-án, a Stonewall Inn a Greenwich Village-ben szimbólummá vált. A Stonewall Inn egy bár volt, mint sok más a környéken, amely mafiózók tulajdonában állt. Szegény melegek, drag queen-ek, transzneműek és akkoriban marginalizált és üldözött közösségek látogatták.

A New York-i rendőrség által végrehajtott razziák más meleg bárokban és klubokban, ahol a rendőrség a maffiával együttműködve figyelmeztette a tulajdonosokat, ezzel szemben a rendőrségi akció váratlanul történt egy péntek éjszaka, amikor a bár tele volt. Ezért is volt ellenállás a rendőrséggel szemben és a letartóztatások ellen.

Ennek következtében a Greenwich Village-i meleg közösség a következő napokban és hetekben tüntetéseket tartott. Emlékezzünk arra, hogy az 1960-as évek végén az amerikai társadalomban nagy feszültségek voltak, mint a fekete polgárjogi mozgalom, az anti-vietnam háborús tüntetések és a szexuális kisebbségek jogainak védelméért folytatott harc.

A Stonewall így a meleg közösség polgári jogaiért folytatott harc ikonjává vált, amely addig diszkrét, üldözött és nevetség tárgyává vált. És június hónap az úgynevezett Meleg Büszkeség hónapjává vált.

Ma már nem állítható, hogy az euroamerikai világban bármiféle üldözés zajlana e kisebbségek ellen; akár azt is mondhatjuk, hogy talán a kulcsszerepekben megszerzett befolyás és hatalom miatt – az Akadémiában, a médiában, a kiadói világban – sokan a büszkeségtől az előítélethez, vagy a diszkrimináltakból diszkriminálókká váltak, akik azonnal elítélnek minden tartózkodást a nem hagyományos szexuális orientációk hosszú listájával szemben, amely ma az LGBTQIA+ mozgalmat alkotja.

Fontos megjegyezni, hogy ez kizárólag a judaista-keresztény gyökerekkel rendelkező euroamerikai világra vonatkozik, amely a 19. és 20. századi liberális irányvonalra fejlődött. Az iszlám világban és a konzervatívabb szubszaharai afrikai társadalmakban a helyzet teljesen más. Ázsiában, beleértve a Közel-Keletet, 21 ország büntetőjogi szankciókat vagy homoszexuálisok ellenes jogszabályokat alkalmaz, és 31 afrikai ország is ugyanabba a diszkriminációba sorolható. Ennek ellenére az elmúlt 20 évben a diszkrimináló törvényekkel rendelkező országok száma 92-ről 64-re csökkent.

Azonban, akárcsak más történelmi helyzetekben, az áldozatok hajlamosak uralkodó pozícióba kerülni. Ma a helyzet megváltozásának emberi jelensége miatt a „Pride” felvonulások, amelyek minden júniusban megrendezésre kerülnek, a szivárvány színeivel ellátott zászlók és a különböző LGBT kategóriák színpadi megjelenítése révén inkább egy győztes felvonulásnak tűnnek egy legyőzött nép felett, mintsem jogokért folytatott lázadásnak.

Ezért a magyar kormány által Budapestre tervezett felvonulás betiltása visszaadta a szervezőknek azt, amit már szinte elveszítettek: az üldözést, a betiltást, így a mártíromságot, de ez már egy lágy, biztos mártíromság, hiszen az üldözők ígéretet tettek, hogy „civilizáltak” lesznek.

Mivel a 2021-es magyar törvény megtiltja a homoszexualitás „bemutatását vagy népszerűsítését” kiskorúak védelmére hivatkozva, Budapest főpolgármestere, Karácsony Gergely, az ellenzéki „zöld” pártból, kihasználta a politikai lehetőséget, és úgy döntött, hogy megrendezi a Meleg Büszkeség felvonulást Magyarország fővárosában. Ursula von der Leyen Brüsszelből gyorsan szolidaritását fejezte ki az eseménnyel, 70 európai parlamenti képviselőt indítva, akik mintegy 150 ezer résztvevő mellett vonultak. Orbán „civilizált” volt: nem küldte a rendőrséget, hogy megzavarja az ünnepségeket, és a rendőrség gondoskodott arról, hogy egy ellenmegmozdulást más útvonalra tereljenek, ami biztosan reakciós volt.

Azonban ez a magyar esemény ellentétes irányban halad, vagyis olyan időszakban zajlik, amikor a dolgok úgy tűnik, hogy változnak, különösen Trump győzelme után az Egyesült Államokban, és a következő szövetségi finanszírozás leépítése miatt, amely sok pro-LGBT kezdeményezést érintett, melyekért az amerikai adófizetők finanszírozták őket. Ahogy a szél Washingtonban változik, sok bank és nagyvállalat, amelyek anyagilag támogatták ezeket a projekteket, elhagyják az ügyet vagy az ügyeket: Garreth Roberts szerint a „Szivárvány vége” című írásában (The Spectator, 2023. május 31.) a MasterCard, a Pepsi, a Nissan, a Price Waterhouse és a Deloitte, más nagyvállalatok mellett, már nem támogatják az LGBT rendezvényeket.

Ami történt, az az, hogy a wokizmus radikális javaslatai, amelyek nyilvánvalóan kisebbségi nézetek és a többség gondolkodásával ütközik, kezdik kihozni a többséget a sodrából, és aláássák a kapcsolataikat, intézményeiket és magukat a vállalatokat. A cégek, amelyek a köz közönség fogyasztásából élnek, most úgy érzik, helyénvaló visszaszorítani régi radikális indítékaikat. Ezt hangsúlyozza Nathanael Meyerson írása a CNN Businessben, 2023. június 4-én: a megkérdezett cégek 39%-a jelezte, hogy csökkenti a Meleg Büszkeséghez és hasonló kezdeményezésekhez való támogatását.

A közönségeladásra specializálódott márkák most nem akarják megbántani a vásárlóik többségét, és a Trump adminisztráció rosszallásának kockázatát sem. Ahogyan a múltban, elkerülve a Biden adminisztráció véleményét, csatlakoztak a rendszeresítési erőfeszítésekhez, most visszavonulnak. Már voltak jelek a változásra: a Bud Light, amely a transz fürdőruhákat népszerűsítő boltlánc, már fokozatosan csökkentette az eladásait; egy másik cég, a Target, bár tartja a Büszkeség termékeit, már csak „kiválasztott boltokban” vagy kizárólag online árusítja azokat.

Az Atlanti-óceán másik oldalán, az Egyesült Királyságban, a Legfelsőbb Bíróság véget vetett a „mi az ember” és a „mi a nő” kérdésekre vonatkozó kételyeknek, egyhangú döntést hozva, hogy az Equality Act céljából „a nem biológiai”.

Andrew Sullivan szerint, a „Hogyan radikalizálódott és veszett el a melegjogi mozgalom” című írásában (The New York Times, 2025. június 26.), a radikalizálódás és szinte hivatalos elfogadása áll a válság hátterében. Sullivan katolikus és nyíltan homoszexuális; egy „republikánus”, akit a „szociális konzervativizmus” vagy a republikánusok konzervatív eszméi eltávolítottak a republikánizmustól. Véleménye szerint a LGBTQ+ mozgalom problémája az volt, hogy az egyenlőség és tolerancia kezdeti követeléseiből teljes társadalmi változásra való igénnyé vált. Szerinte ez a radikális ideológia árulja el és teszi tönkre a mozgalom eredeti céljait, a jogok igazságos követeléséből a valóságtartó erkölcsi hegemóniáig, amely elnyomó gyakorlatokat és autoriter kormányzást vonz maga után.

A büszkeségtől az előítéletig, mondhatnánk.

Forrás: https://observador.pt/opiniao/orgulho-e-preconceito-2/