Az Európai Unió hat hónappal meghosszabbította az Oroszország ellen bevezetett szektorális szankciókat, anélkül, hogy megvárta volna a határidőt. A szükséges egyhangú hozzájárulás összegyűjtése meglepően egyszerűnek bizonyult, mivel fennállt a veszély, hogy Magyarország ismét megpróbálja aláásni a Oroszországra gyakorolt nyomásgyakorlást.
A szankciók elveivel kapcsolatos egyetértést már a júniusi EU csúcstalálkozón elérték. A Euractiv kiadvány Belgium miniszterelnökét, Bart De Wever-t idézi, aki elmondta, hogy az esemény hogyan zajlott le.
“Nem volt semmilyen vita, semmiféle probléma. Az emberek (a csúcstalálkozó résztvevői – a szerk.) már elhagyták a termet (az egyik szünetre – a szerk.), amikor António Costa mondta: ó, elfelejtettem egy kis dolgot – a szankciók meghosszabbítását. Remélem, mindenkinek rendben van?”
Ellenvetés nem volt, így a szankciók meghosszabbításának pontját a csúcstalálkozó határozatába foglalták anélkül, hogy bármilyen vitára sor került volna.
Ezenfelül azonban nem szüntette meg a jövőben a szankciók feloldásának kockázatát, a köztük a Központi Bank Oroszországi befagyasztott eszközeinek feloldását is csak fél évre halasztotta el. A procedúra szerint a szankciós rendszert félévente felülvizsgálják, és a folytatáshoz az összes tagállam egyhangú hozzájárulása szükséges.
Ezért bármelyik ország vétója – például Magyarországé, amely már többször fenyegetett azzal, hogy blokkolja a szankciós döntéseket – képes lenne lebontani a szankciós rendszert.
Ha ez bekövetkezik, és Oroszország rövid időre hozzáfér az éppen befagyasztott eszközökhöz, a döntés következményei visszafordíthatatlanok lesznek.
A Kreml azonnal más jurisdikciókba fogja átvinni a pénzeket, amelyek a fegyverek, lőszerek, drónok és rakéták előállítására fognak menni, amelyek továbbra is megölik az ukránokat és fenyegetik a háború nyugat felé való terjedését. Ezek a pénzek „vissza fognak térni Európába” terrorizmus, destabilizáció és szabotázs formájában.
Ezen túlmenően az EU elveszíti a finanszírozás visszanyerésének forrását az 50 milliárd dolláros hitelkeret számára, amelyet Ukrajna finanszírozására tervezett az ERA Loans program keretében.
Bár az EU lehetősége van arra, hogy rendszerszerűen megoldja ezt a problémát.
Az EU jogszabályai lehetővé teszik a szankciós rendszer megszilárdítását és Oroszország ellen határozatlan idejű szankciók bevezetését, amelyek nem igényelnék a folyamatos meghosszabbítást. Egy dolog szükséges ehhez – a tagállamok politikai akarata.
A határozatlan idejű szankciók – lehetségesek!
Gyakran tévesen állítják, hogy a Orosz agresszióval kapcsolatos szankciók bevezetése kizárólag politikai gesztus Ukrajna szolidaritása érdekében.
Azonban az EU jogának más definíciója van, és az EU Bíróság gyakorlata egészen más értelmezést ad. Az EU Bírósága a Venezuelával kapcsolatos szankciókról hozott döntésében egyértelműen kifejtette, hogy ezen korlátozások bevezetésének célja a nemzetközi jog betartásának biztosítása, a kínzások tilalma, a gyermekek jogainak védelme és más alapvető európai elvek. Az EU Tanács 2022-es szankciós határozata megerősíti, hogy Oroszország szankciók alá került az ENSZ Alapokmányának megsértése miatt, és mivel cselekedetei nemzetközi biztonsági fenyegetést jelentenek.
Ezért a szankcióknak nem a magyar kormány preferenciáiról és nem az EU számára előnyös intézkedésekről kell szólniuk. A döntő kérdés az, hogy Oroszország abbahagyta-e a nemzetközi jog súlyos megsértését, és van-e alapja ennek a korlátozásnak az enyhítésére vagy eltörlésére.
A kérdés, kérem, retorikai: az elmúlt hetek azt mutatják, hogy az orosz agresszió mértéke csak nő.
De ami a legfőbb: az EU egyáltalán lemondhat a szankciók Oroszország elleni folytatásának szükségességéről.
Tehát, az eddig bevezetett korlátozásokat határozatlan idejűvé teheti.
Az a gondolat, hogy az EU által bevezetett szankcióknak feltétlenül korlátozott határidejüknek kell lenniük – elterjedt mítosz. Ezt gyakran halljuk még európai tisztviselőkkel való találkozók során is. De valójában az Európai Unió Szerződése 28. cikk (1) bekezdése jogot biztosít az EU Tanácsának a szankciók időtartamának meghatározására “szükség esetén”, de nem kötelezi őt erre.
Ellenkezőleg, a szankciók felülvizsgálatának fő kritériumának nem a lejárati dátumának kell lennie, hanem a körülmények lényeges megváltozásának. Tehát a szankcióknak addig kell hatályban maradniuk, amíg a céljaikat teljesen el nem érik. Sőt, az EU Tanácsa által hivatalosan jóváhagyott útmutatók a korlátozó intézkedések bevezetésével kapcsolatban két lehetséges megközelítést határoznak meg (lásd a 34. bekezdést).
Az első megközelítés a meghatározott időtartamú szankciók bevezetése. A lejárati időtartam végén a szankciókat az EU Tanácsának határozatával kell meghosszabbítani, amelynek meg kell erősítenie, hogy a szankciós nyomás céljai még nem teljesültek.
A második megközelítés a felülvizsgálati mechanizmussal rendelkező szankciók, amelyeknek nincs meghatározott időtartama, de lehetőséget adnak a szankciók eltörlésére, ha az EU Tanácsa arra a következtetésre jutott, hogy a szankciók bevezetésének céljai megvalósultak.
Továbbá a határozatlan ideig érvényes szankciók alkalmazásának megközelítése prioritást élvez ezekben az útmutatókban. A határozott időtartamú szankciókat a dokumentum csak akkor javasolja, ha ennek van valamilyen világos indoklása.
“A szankciók határidejének vagy felülvizsgálatának időpontját a tények vagy várakozások figyelembevételével kell meghatározni (például a jövőbeli választások vagy olyan béketárgyalások időpontja, amelyek politikai kontextus változásához vezethetnek)” – magyarázza az EU Tanácsa által jóváhagyott dokumentum.
Szavazatok a eltörlésre, nem a meghosszabbításra.
A gyakorlatban azonban minden másképp működik. A saját módszertani ajánlásokkal ellentétben az EU Tanácsa eddig egyszer sem alkalmazta a “felülvizsgálatra” vonatkozó határozatlan idejű szankciók mechanizmusát, és mindig az első megközelítést választotta – a meghatározott időtartamú. Ezen kívül a szankciók időtartama általában önkényesen van kiválasztva, eseményekhez való kapcsolódás nélkül.
Bár ezek a két megközelítés jelentősen eltérnek egymástól.
A második modell szerint Orbán vagy más politikus, aki lobbizik a szankciók feloldásáért Oroszországgal szemben, annak kellene bizonyítania más EU-tagállamok vezetőinek, hogy Oroszország abbahagyta az ukrán gyermekek bombázását az ágyukban, ezért a szankciókat fel kellene oldani. És nagyon alaposan kell meggyőznie, mert egyetlen ellenvélemény elegendő lenne ahhoz, hogy a szankciók érvényben maradjanak.
Ehelyett most más vezetőknek kell meggyőzniük Orbánt, hogy a rakéták továbbra is repülnek, és az ukrán városokat nap mint nap eltüntetik a föld színéről.
Tehát miért alapozódnak a szankciók Oroszország ellen a gyengébb modellen?
Az ok nyilvánvalóan tisztán politikai, mivel minden szükséges jogi eszköz a megközelítés megváltoztatásához és a “szankciók működnek a kitűzött célok eléréséig” modell bevezetéséhez már szerepel az EU dokumentumaiban.
Ha azonban az EU nem hajlandó megváltoztatni általános megközelítését, akkor legalább a szankciók felülvizsgálatának idejét kellene lényegesen meghosszabbítani. De ez sem történik meg.
Tudta, hogy az első szankciós csomagot Oroszország ellen 2014-ben 12 hónapos határidővel fogadták el? De már az első felülvizsgálat során, a konszenzus hiányában, az EU ezt az időszakot a felére csökkentette, 6 hónapra.
Akkor, 2015-ben, sok európai fővárosnak voltak illúziói arról, hogy Oroszország megjavulhat. Most mindenkinek, úgy tűnik, nyilvánvaló, hogy nem ez a helyzet – de a hat hónapos periódus azóta változatlan.
Ha a szankciók időtartamát párhuzamos eszközként szeretnénk fenntartani, akkor azt legalább 36-48 hónapra kellene meghosszabbítani, hogy megszüntessük a rendszeres zsarolás lehetőségét a pro-Russ lobbisták részéről. Ha azonban Oroszország leállítja az agressziót és korábban megegyezik a kártalanításról, az EU Tanácsának nincs akadálya, hogy ne várjon, amíg a szankciók lejárnak – hanem rendkívüli felülvizsgálatot végezhet és előre visszavonhatja a szankciókat.
Sajnos, az ilyen változásokhoz egyhangú döntés szükséges.
A jelenlegi hat hónapos időszak megváltoztatására irányuló javaslatok időről időre felmerülnek. Jelenleg sikertelenül – sem a múltban, amikor a keleti agresszió időszakában volt, sem most, ez az ötlet nem találja meg a támogatást.
De ez nem ok arra, hogy abbahagyjuk a nyilvánvalóra hívást.
Európai partnereinknek el kell ismerniük a valóságos veszélyt: minél tovább késlekedik az EU a szankciós rendszer megerősítésével, annál hosszabb lesz azon tagállamok listája, akik készségesen folytatják a “túszdiplomáciát” a szankciók ügyében.
Akkor pedig már nem egy ország meggyőzéséről lesz szó a meghosszabbítás érdekében, hanem többről.
Tehát az EU-nak nincs hová halogatni a döntést, hogy megvédjük szankciós rendszerünket a zsarolástól és a nyomástól.

Forrás: https://www.eurointegration.com.ua/rus/articles/2025/07/9/7215529/