Az évek során Európa országai a jogok előmozdításában az élen jártak, folyamatos előrelépéseket könyvelhettek el olyan kérdésekben, mint a házassági egyenlőség – nyilatkozta Katrin Hugendubel, az ILGA-Europe munkatársa, amely több mint 700 európai és közép-ázsiai csoporttal dolgozik együtt, írja a The Guardian.
Az utóbbi években azonban drámai visszaesés következett be. “Nemcsak, hogy nincs valós előrelépés a jogi védelem terén, de a törvényeket egyes esetekben éppen ellenkezőleg, eltörlik – mondta Hugendubel. – És az, amit látunk, az, hogy egyre inkább a törvények nem az emberek alapvető jogainak védelmét célozzák, és nem reagálnak a társadalom valós igényeire, hanem egyszerűen a közösség marginalizálására szolgálnak.”
Mindenütt Európában számos példa található. Magyarországon és Szlovákiában a populista kormányok megpróbálták a constitutionális szintre emelni a két nem fogalmát, egy ígéret, amelyet a legutóbbi választásokon a leginkább szavazott szélsőjobboldali párt Ausztriában megismételt.
Legalább 10 európai országban, beleértve Olaszországot, Bulgáriát és Romániát, kísérleteztek a LGBTQ+-ra vonatkozó témák iskolákban való tiltására irányuló jogszabályok bevezetésével.
Ezen a héten az Európa Tanács bejelentette, hogy a transzfób gyűlöletbeszéd széles körben elterjedt sok európai országban, és az “ideológia védelme” alatt a gyermekek ellen irányuló hivatkozások egy “visszatérő tendenciává” váltak.
Az év elején Magyarország lett az első EU-s ország, amely megtiltotta a LGBTQ+ közösséget érintő eseményeket egy jogszabályi módosítással, amelyet épp akkor fogadtak el, amikor Budapest Pride 30. évfordulóját ünnepelni készültek.
Maguk a politikusok is használták a parlamentet, politikai rendezvényeket és médiainterjúkat a közösség támadására, fokozva az anti-LGBTQ+ érzéseket és normalizálva a diszkriminációt az egész kontinensen.
Hugendubel szerint a hatás széleskörű volt. “Ez több online és offline gyűlöletcselekményt eredményez, ami erőszak növekedéséhez vezetett.”
Egy 2024-es felmérés, amely több mint 100 000 LGBTIQ személyből állt 30 európai országból, azt mutatta, hogy a számolt erőszak és zaklatás új csúcsokat ért el, a válaszadók 14%-a azt állította, hogy az elmúlt öt évben fizikai vagy szexuális támadás áldozata lett. Minden harmadik válaszadó azt mondta, hogy már többször is erőszakos támadásoknak volt kitéve.
Az eredmények hangsúlyozták, hogy a zaklatás, a bántalmazás és az erőszak folyamatos fenyegetést jelentenek – mondta Sirpa Rautio, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének vezetője, aki a felmérést végezte. “A nyílt LGBTIQ identitás Európában nem lehetne harc – nyilatkozta Rautio egy sajtóközleményben.
Bár a jogok visszavonása a legintenzívebb Közép- és Kelet-Európában történt, ahol a jobboldali politikai tényezők teret nyernek, az erőszak az egész kontinensen növekszik, és olyan országok, mint Franciaország, Németország, Belgium és Spanyolország incidentia növekedéséről számolnak be.
A öngyilkossági arányok emelkedtek, a mindennapi diszkrimináló légkör közepette – mondta Hugendubel, különösen a transzközösség körében.
“Ez a folyamatos harc a transz személyek ellen a fiatal, nagyon sebezhető embereket célozza meg, akik próbálnak identitásukat meghatározni, és helyüket találni a társadalomban. Az állandó ellenségeskedés pusztító hatással lehet a mentális egészségre, beleértve a növekvő öngyilkossági kockázatokat – mondta. – Gyakran elfelejtik, de ez a gyűlölet növekedésének történetének része.”
A LGBTQ+ jogok erodálását a “bányászati kanári” jellegével írták le, mivel ugyanazok a szélsőjobboldali kormányok folytatják a támadásokat az akadémikusok, újságírók és művészek ellen, valamint aláássák a tisztességes választásokat.
“A közösség fegyverré vált – mondta. – Egy közösségből bűnbakot csinálnak, és ezt felhasználják arra, hogy egy narratívát alkossanak, ami a saját szavazóikkal való összefonódásra és a saját hatalmuk megtartására szolgál.”
A transzközösség szenvedett a legtöbbet ebből a taktikából, hiszen a politikai elit kiaknázta a tudatlanságot, ami sok emberben a transzközösségről vagy a jogaikról volt – tette hozzá Hugendubel.
“Ez volt a könnyű belépési pont a félelem keltésére, a megosztottság létrehozására – mondta. – A háttérben tehát valódi instrumentalizáció zajlik. Valamilyen módon elérjük a leggyengébb láncszemet, és belépünk, hogy félelmet keltjünk, dezinformációt szórjunk, amely szélesebb támadásokhoz vezet nemcsak a közösség, hanem az emberi jogok normáival szemben is.”
Ami megjelent, az egy “létezési fenyegetés” a demokráciára, amelynek sürgetővé tette az EU számára a jogsértések kezelését – mondta.
Az utóbbi napokban a nyomás az EU-ra nőtt, hogy foglalkozzon a magyar kormány Pride-ellenes intézkedésével, 17 ország kérte Brüsszeltől, hogy használjon ki minden jogi eszközt, amennyiben Magyarország nem felülvizsgálja intézkedéseit.
Eddig azonban az EU vezetőitől korlátozott reakció érkezett.
Miközben az egész Európában széles körben készülnek a Pride ünnepségek, mindez jelentős nyomást gyakorol a sokakra – mondta.
“Mindig azt mondtam, hogy a Pride egy protestálás. Számos olyan országban, ahol az LGBTI jognak sikerült előrehaladnia, a Pride szerencsére egy nagy ünneppé és a közösség sokszínűségének ünneplésévé vált, ahogyan annak lennie kellene.”
De gyökereit a tiltakozásban nem szabad elfelejteni – tette hozzá, különösen akkor, amikor a közösségek bűnbakká válnak, gyűlöletbeszéd és növekvő erőszak ellen küzdenek.
“Végül a Pride korlátozása nem csupán az LGBTI jogok láthatóságának korlátozását jelenti. Ez minden állampolgár gyülekezési szabadságának korlátozását is jelenti – mondta. – És azt hiszem, hogy ez a Pride időszak erős emlékeztetője lesz ennek.”
